A legérdekesebb „párharcok” az NFC döntője elé.

cardinals-vs-panthers-view.jpg

Mivel már csak egy lépésre vagyunk a Super Bowltól, így volt elég idő arra, hogy a Cardinals és a Panthers csapatával is jó párszor részletesen foglalkozzunk. Ezúttal tehát hagyjuk is az együttesek részletes kielemzését, és inkább csak koncentráljunk három érdekes „párharcra” felvezetés gyanánt.

MVP! MVP!

Az AFC döntőjében két korszakos irányítózseni találkozik egymással, így nem csoda, hogy a Brady – Manning párharc újabb felvonása tartja lázban a sajtót és a drukkereket egyaránt. Közben azonban kicsit háttérbe szorul a Palmer – Newton csata, pedig a Cardinals és a Panthers irányítója a 2015-ös alapszakaszban egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtott, olyannyira, hogy az MVP cím legnagyobb esélyeseiként is őket emlegették, tulajdonképpen az egész év során. A Seahawks rajongók most nyilván Russell Wilsont kiáltanak, de ez a beharangozó most nem róluk szól, úgyhogy csak nyugalom.

A Carolina együttesét igencsak leírtuk a szezon elején, méghozzá abban a pillanatban, amint Kelvin Benjamin kidőlt a sorból. Úgy tűnt, hogy a tight endet, Greg Olsent leszámítva értelmezhető célpont nélkül marad Newton, így pedig lehetetlen sikereket elérni. A QB azonban felvette a kesztyűt, ilyen körülmények között jutott el 3837 passzolt yardig, 35 touchdownnal és csupán 10 interceptionnel karöltve. Newton azonban mindezt még megfejelte azzal, hogy 636 yardot a földön is megtett, tíz további futott TD-vel megspékelve teljesítményét.

Palmer kiinduló helyzete közel sem volt annyira problémás, mint mostani riválisáé. A Larry Fitzgerald – John Brown – Michael Floyd elkapó trió ugyanis kellemesen csengett, az alapszakasz végére pedig a felsorolt hármas első két tagja át is lépte az 1000 elkapott egységet. Palmer minden tekintetben karriercsúcsot ért el, hiszen sosem passzolt még 4671 yardnál és 35 touchdownnál többet, miközben a 11 interception a legkevesebb, amit az irányítótól láthattunk, amikor legalább közel teljes idényre bevethető volt.

A két QB tehát kiváló alapszakaszon van túl, viszont az idei rájátszásban – igaz csak egy meccset játszottak mindketten – egyelőre nem tudtak igazi vezérek lenni. Newton 161 yardot és egy TD-t passzolt a Seahawks ellen, míg 11 futási kísérletéből csupán három yard jött össze. A Párducok ráadásul 31-0-s félidő után teljesen leálltak, ami nyilván sok egyéb összetevő mellett a QB hibája is. Neki kell ilyenkor vezetnie a csapatot, példát mutatni, kirángatni a társakat a gödörből, ami azonban a múlt hétvégén elmaradt.

Palmer 349 yardja és 3 touchdownja ehhez képest igazi remeklés, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ennek egy része csak a hosszabbításban jött össze, ráadásul a Cardinals irányítója kétszer a labdát is eladta. A QB egyébként is egész meccsen valahogy ijedtnek tűnt, az első TD-átadását leszámítva totális csődöt mondtak például az end zone sarkába ívelt passzai, illetve volt, hogy a Green Bay védők ügyetlenkedésének köszönhetően nem dobott újabb interceptiont. A ráadásban sem ő volt az, aki hőssé vált – bár a menekülése kétségtelenül szép volt a végül 75 yardosra nyúló átadásánál - ,hanem Larry Fitzgerald, aki végigszlalomozott a védők tengerében.

Hiába tehát az MVP-szintű alapszakasz, amelyik QB nem lesz képes javulni a Divisional Roundban látottakhoz képest, az jó eséllyel elbúcsúzhat a nagydöntőről szövögetett álmoktól.

Az újjászülető veterán az év egyik felfedezettjével szemben.

Ha már szóba került Larry Fitzgerald, akkor érdemes róla ejteni pár szót. Az elmúlt években sokszor lehetett hallani, hogy az egykor szebb napokat látott elkapó kiöregedett, nem éri már meg a pénzét, el fogják cserélni valahova. Fitzgerald azonban a sajtó elméletei ellenére a 2015-ös évet is Arizonában kezdte, és részint az új szerepkörének, részint a Palmerrel kialakuló összhangnak, na meg persze még ki tudja miféle tényezőknek hála, újra régi fényében csillogott. Az 1215 yard és a 9 elkapott touchdown önmagáért beszél, de ahogy azt már említettük, a Packers ellen is alapvetően ő jelentette végül a különbséget.

Az NFL Network ráadásul épp most kapott elő egy elképesztő statisztikai adatot, ami megint újabb bizonyosságot adott Fitzgerald zsenialitása felől. Eszerint a receiver teljes karrierje során - beleszámítva a rájátszás meccseket is - összesen 24 (!) passzt ejtett el, ami annyira döbbenetesen kevés, hogy arra szavakat sem találunk. Összehasonlításképpen álljon itt Demaryius Thomas csak idei dropjainak a száma, ami nem kevesebb, mint 22 (!), pedig a Denver és a liga egyik top elkapójáról beszélünk.

larry-fitzgerald-drops.jpg

És akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy milyen kiválóan szokta segíteni elkapótársait, vagy a futókat a blokkjaival, aminek legszebb példáját az alábbi videón is láthatjuk. Bár nem végeztünk reprezentatív felmérést, de megkockáztatjuk, hogy azon szurkolók nagy része, akiknek a kedvenc csapatuk már kiesett a végső győzelemért folyó küzdelemből, a talpon maradó négyesből elsősorban Fitzgerald miatt az Arizonának szurkolnak.

Ha átpillantunk a túloldalra, akkor ott viszont egy olyan cornerbacket találunk, aki igyekszik majd megakadályozni Fitzgeraldot, na meg persze a társait abban, hogy gyűjtögessék a yardokat. Josh Normanről van szó, aki némi túlzással a semmiből előlépve vált a liga egyik legjobb cornerbackjévé. A Panthers védője már 2012 óta az együttes kötelékébe tartozik, az ötödik körben kelt el a drafton, az elmúlt három évben 37 mérkőzésen lépett pályára, 22 esetben kezdőként, mégis most figyelt fel rá a világ.

Az év elején az ellenfelek irányítói még jócskán dobáltak felé, de a negyedik héten már négy interceptionnel állt (kettőt visszahordott TD-re), köztük a Saints elleni lent látható csodás labdaszerzéssel, a QB-k pedig jobbnak látták pihentetni azt az oldalt, amit Norman véd. A játékos panaszkodott is, hogy kevesebb akció zajlik körülötte, de a top CB-k élete már csak ilyen. Az Odell Beckhammel folytatott csörtéje azért sokak szemében visszatetsző lehetett, de a pályán nyújtott teljesítménye akkor is remek, ráadásul a lehető legjobb pillanatban jött elő belőle a klasszis, hiszen a szezon végén lejár a szerződése, így készülhet a zsebébe csörgő milliókra.

Az időjárás és a pálya talaja.

Charlotte és környékét sem kímélte a havazás az elmúlt napokban, mindent beleptek a lezúduló hópelyhek. Azonban le kell lomboznunk azokat, akik havas meccsben reménykedtek, ugyanis már nem esik a meccs helyszínén, a pályát és a stadion többi részét is hómentessé tették. Így tehát be kell érnünk azzal, hogy a Panthers két nappal ezelőtti edzésén készült fotókon láthatunk nem is keveset a fehér csapadékból.

panthers-snow-training1.jpg

panthers-snow-training2.jpg

Az előrejelzések szerint a találkozó időpontjában nulla fok körüli, száraz időre van kilátás, amit némi szél fog csupán megbolondítani időnként. A pálya talaja azonban a heti havazástól egészen biztosan nem lett jobb minőségű. A Seahawks elleni múlt heti mérkőzésen láthattuk, hogy a vendég játékosok a meccs korai szakaszában már cipőt cseréltek a talaj katasztrofális állapota miatt, amiről néhány közeli kép segítségével mi a tévé előtt is megbizonyosodhattunk.

Nem lesz tehát egyszerű ilyen pályán játszani, ám a Panthers ismeri a saját gyepszőnyegét, míg a Cardinals kapott némi segítséget a héten. A csapat felszerelésekkel foglalkozó stábja ugyanis folytatott némi csevejt a Seahawks szintén felszerelésért felelős menedzserével, aminek az lett a vége, hogy az Arizona játékosai már előre megkapták az instrukciót a megfelelő stoplisról, amit nem csak a meccsen, hanem már az edzésen is felvehettek.

cardinals-cleats-message.jpg

A Cardinals vezetőedzője, Bruce Arians az egész cipőmizériára egyébként annyit mondott, hogy „Az sem érdekel, ha egy parkolóban játszunk, ez a főcsoportdöntő.” Egyet kell értenünk a szakember megállapításával, itt már nem számít, hogy ki mit tett le az asztalra az alapszakaszban, nem számít, ki nyeri az MVP díjat, ahogy az sem, hogy lesz-e hó a meccsen vagy sem. Amelyik csapat Super Bowlt akar játszani, annak itt és most, a körülményektől függetlenül nyernie kell. Reméljük, a csapatok nem okoznak csalódást és egy kiváló meccsel örvendeztetnek meg minket, mielőtt az NFL két hét szünetre vonulna, hogy aztán a nagydöntővel véget érjen a szezon.

Tetszett a cikk?
Ossza meg ismerőseivel